A fajokról:

Boszorkányok/Varázslók: A legjobban ők tudnak beilleszkedni az emberek közé. Szeretik a magányt, a csendet és a nyugalmat, a varázslatok tudása hatalmas erőt biztosít számukra. A varázsló(és persze boszorkány)társadalom az egyik legtitkosabb társaság, ami létezik. Csak a tagok, a "beavatottak" tudhatnak varázsigéket, vehetnek részt a tárgyalásokon...stb. Ami még nagyon érdekes, hogy náluk is fellelhető a hierarchia. Tehát vannak különböző rangok, amik a tudással, tapasztalattal stb. növekszik és így nagy megbecsülésre és magasabb rangra tehetnek szert, valamint parancsolgathatnak az alárendeltnek – amit előszerettel ki is használnak.
                                                                      
Vámpírok: A vámpírok igazi 'csúcsragadozók'. Nagyon gyorsak, erősek, valamint halhatatlanok, amit a regenerálódási képességüknek köszönhetnek. Ám ahhoz, hogy ezeket (kordában) tudják tartani szükségük van vérre, ami az egyetlen táplálékuk. Nem esznek, nem isznak, sőt, nem is alszanak. Az, hogy meddig bírják vér nélkül az sok mindentől függ; kortól, "generációtól"[mennyire állnak közel az 'ősvámpírhoz', minnél messzebb, annál gyengébbek és hígabb, emberibb a vérük], szereztek e sérüléseket, azok milyen mértékűek, mikor táplálkoztak utoljára, stb. Egyébként ezek a lények elég sajátosak, egészen máshogy nézik a világot, az 'életet', hiszen - végül is - meghaltak. Nyitottak sok mindenre, de minden vámpír teljesen más, mindenben eltérnek egymástól, a világnézetben, a gondolkodásmódban, stb. A társaságot elviselik, amíg nem emberi, - hiszen azokra csak táplálékként, bábúként, játékszerként néznek -  ám sok vámpírnak a társaság megáll egy-két személynél és annál többel nem hajlandó egy légtérben lenni.

Vérfarkasok:  A vérfarkas két különböző alakkal rendelkezik, melyet egy személyiség irányít, ezért a vérfarkasok nem összetévesztendőek a farkasemberekkel.  Vannak esetek, amikor egyik alak felülkerekedik a másikon, illetve skizofrénia is kialakulhat. Emberi és farkas alakjuk sem hordoz külső tulajdonságot a másik alakból, de emberi alakban használhatják bármely külső tulajdonságát a farkasoknak. Képességeiket - azaz a szaglást, gyorsaságot, erőt - emberi alakban is birtokolják. Az eredeti, domináló lény a farkas. Minden vérfarkas másképp reagál a teliholdra. Farkas erejük sem átlagos, mértékében megközelítik a vámpírokét. A vér és a friss hús létfontosságú számukra. Bármilyen társaságot megtűrnek maguk mellett. Az embereket, állatokat, és más fajokat eltűrik, a vámpírokkal azonban ellentétben állnak, állandóak a konfliktusok köztük.

Hírnökök:  A hírnökök (vagy kémek, kinek, hogy) egyszerű embereknek tűnhetnek, egy madárkával maguk mellett, különleges képességek nélkül (egyedül csak a halhatatlanság van a birtokukban), de nekik pont erre van szükségük ahhoz, hogy fontos dolgokhoz/adatokhoz jussanak. Talán csak az az egy különlegesség van bennük, hogy a madarukkal elválaszthatatlanok, és ha az egyiket megsebzik, az a másiknak is fáj. Úgymond összeköttetésben vannak, ezért vigyázniuk kell nem csak magukra, hanem egymásra is. Tudnak egymással kommunikálni, akár gondolatban, akár szóban. A madarak ritkán szólnak „gazdájukon” kívül máshoz, nem nagyon szeretnek dumapartit csapni holmi ismeretlenekkel.
  A „kémek” különlegesen halkan tudnak lopózni a sötétben, rendkívüli hajlékonysággal és ügyességgel  vannak megáldva, s nem utolsó sorban megemlítendő, hogy a legtöbbjük nő, mivel rájuk nem gyanakszanak annyira. Lassabban fáradnak ki, mint egy ember,  hisz a futásra azért néha szükségük van, ha rajtakapják őket. Nagyon jó színészek. Hallgatózás, futás, mászás, hazudozás számukra nem túl nagy akadály.
  A hírnököknek három fajtájuk van: az egyik az, akit „fel lehet bérelni”, a másikak csak maguknak gyűjtenek információkat, míg a harmadik csoportba tartózók nemes egyszerűséggel mindkettőt művelik.
  A hírnökség nem örökletes, de egészen kicsi korban felismerhető, mégpedig onnan, hogy a poronty vonzódik a szárnyasokhoz, már-már túlságosan is, rettenetesen hajlékony, mindig tele van energiával, nehezen lehet lefárasztani, és olykor egy madár ül az ablakban, amit ha el is hajtanak a szülők, nem sokkal később visszacsücsül a trónjára, várva, hogy egyre mélyebb barátságot kössön ifjú barátjával, akivel közös sorsot választottak.